Könyv

Nem az a Szindbád

Csabai László: Szindbád, a detektív

  • Benedek Szabolcs
  • 2012. január 11.

Könyv

Az elmúlt években sokat lehetett hallani arról, hogy a magyar kriminek mostanság amolyan felfutása, reneszánsza, avagy első igazi kibontakozása lenne. Sietve leszögezem, hogy én ennek per pillanat nem látom nyomát.


Kondor Vilmosról többen elmondták, hogy kifulladni látszik, Baráth Katalin egyelőre még nem lépte át az ígéretes tehetségek Rubiconját, rajtuk kívül pedig más - számomra legalábbis úgy tűnik - nem nagyon látszik a placcon. A csiri-viri borítós álangolszász ponyvák között persze több hazai termék is akad (elég csupán az impresszumokba belekukkantani), de ezeket most ne vegyük számba, érthető módon nem ide sorolandók. Fölmerülhet viszont kérdésként az, hogy Csabai László legutóbbi, viszonylag keveset emlegetett elbeszélésfüzére mennyire tartozik az állítólagos hazai krimireneszánszba.

Szindbád örök és valószínűleg hálás téma. Nem feltétlenül Krúdytól fogva, az számunkra csak hab a tortán, hogy a magyar irodalom (majd később, Huszárik jóvoltából, a film) klasszikus figurái közé emelkedett. A hajós már jóval előttük létezett: talán Seherezádé kezdte emlegetni, később meg többek között Edmond Dantes, azaz Monte Cristo grófja is így címezte magát. Mifelénk azért persze mindenkinek rögvest a Krúdy-alteregó ugrik be, őt formálták tovább mások is, Máraitól kezdve Kiss Lászlón keresztül mondjuk Szappanos Gáborig.

Csabai László ugyanakkor nem igazán sorolható a fenti írók közé: az ő Szindbádja detektív, és Nyárligeten él némi gyerekkori bagdadi kitérő után, melynek emlékei hangsúlyosan visszaköszönnek az egyébként jelen idejű történetekben, amelyek Horthy Miklós Magyarországán bonyolódnak. Hogy mennyire irreleváns a főhős neve, arra jó példa, hogy az író egy interjúban elárulta: egy időben komolyan mérlegelte a névcserét, nehogy bárki is összekeverje a Krúdy-figurával. Végül maradt Szindbád - az irodalmi hagyomány mégiscsak fontos dolog. Ráadásul, úgy tűnik, predesztinál: mind az olykor kisregény-terjedelmű és egymással összefüggő elbeszélések pallérozott nyelvezete (még az egyszerű származású mellékszereplők is bántóan szépen beszélnek néha), mind a próza nyugodt hömpölygése Krúdyt idézi. Sőt a téma is, legalábbis ami az elhallgatásokkal és titkokkal terhes kisváros nyomasztó miliőjét illeti.

Nyárligeten adva van minden, ami egy valamirevaló bűnügyi történethez kell: szodómia, korrupció, prostitúció. Csabai László könyve mégsem a magyar krimi kibontakozását segíti elő, ugyanis nem a bűntény és a nyomozás, hanem a bűn mögött húzódó világ ábrázolásában erős. Szépen benne van az egész korabeli Magyarország a bolsevikoktól és Trianontól kezdve a zsidókérdésen és Gömbösön meg Bethlenen át a bevonuló oroszokig. Mindez vidéki, kisvárosi perspektívából szemlélve. Azt is mondhatnánk akár, hogy tisztességes iparosmunka, ha ez így nem volna túl pejoratív. Maradjunk annál, ahogyan Stalker főkapitány is vélekedett a beosztottjáról, Szindbádról: "Nem rossz."

Magvető, 2010, 380 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)